Halihó BLOGolvasó!!!
Megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen sokan olvassátok a kis blogom, és érdeklődtök, tanácsot kértek! Szeretném közölni veletek a jó
hírt! :D Már csak 3 hét és személyesen is tudok beszámolókat tartani! ;) Statisztikailag
a mai nap elértem a 9 hónap = 39 hét = 274
nap egyhuzamos munkaidőt, bármi féle hosszabb megszakítás, kihagyás, medical
off nélkül. (leszámítva azt az egyszeri 24 óra ajándék Off-ot). Élek és virulok még,
mégis vannak tartalék Duracell
elemeim valahol, amik már csak pár napig kell, hogy kitartsanak. Átvészeltünk
egy Mikulást, Karácsonyt, egy vendégsereg rohamot és egy Szilvesztert és belekezdtünk
már a 2014-es izgalmasan induló évbe. Nagyon nem volt még mit lezárjak
Újév-kor, majd csak ha ez a kontrakt lejár, akkor érzek majd valami újat, valaminek
a végét, mivel 2013 nagyrészét a Carnival-nak szenteltem. De azért volt mit
átgondolni és újévi fogadalmakat tenni december 31-én is.
Megfogadtam magamnak, hogy elhagyok a
panaszkodással bármi történjen is, bármennyire nehéz legyen is. Egész jól
tartom magam hozzá. Most, hogy már csak 3 hetem van hátra…..elkezdtem érezni
egy igen furcsa „kifutokazidőből”
érzést, már csak azért is, mert eddig mindig úgy éreztem, még temérdek az időm.
De a tapasztaltak véleményével ellentétben, nekem most begyorsult a végére az
idő múlása…..valószínűleg az ünnepi roham és felfordulás miatt, nem pedig mert
olyan „húdeboldogvagyokhogyittlehetekkarácsonykor”
érzés miatt. Egy biztos. Tényleg többen jöttek ezekre a hetekre, mint
általában. A karácsonyi héten a gyerekek száma picivel meghaladta az 1500 főt,
a felnőttek létszáma pedig elérte a 4000 főt is. Sajnos szembesülnünk kellett
az elkényelmesedett amerikai együgyű gondolkodással miszerint milyen könnyen megússzuk a karácsonyi
felhajtást, ha elmegyünk hajókázni, ahol teljes mértékben ki vagyunk szolgálva,
nem kell nagyszülőkre, rokonokra pluszban főzni, takarítani, és a gyerekek sem
rajtunk lógnak folyamatosan, és mindezt nevetségesen alacsony áron! És ez
már majdnem szomorú is, milyen olcsón árulják a jegyeket, főleg ünnepekre. És
akkor hadd ne mondjam a vendégsereg értelmiségi színvonalát…… Tisztelet a
kivételnek!
Útnak indult az Ass. Food Op. Manager
pozícióra kiírt kérvény, a kedves Food Manager, Mr. Gerard ma küldte el az
e-mailt a miami-i irodának. Remélem hamar jön valami válasz, hogy mérlegelni tudjam
a lehetőségeimet a közeljövővel kapcsolatban, és hogy meghozzam a leghelyesebb
döntést.
December közepén megrendezésre került
ismételten egy Talent Show, amire bárki jelentkezhet a személyzet közül hogy
táncoljon, énekeljen, előadjon valamit, amit szeretne a legnagyobb teremben és
színpadon a hajón. Egy percig sem hezitáltam, vártam már erre egy jó ideje. És
mivel hogy egy másik eseménnyel, a Bingoval összevonták, ezért a nézőközönség
létszáma is kétszer annyira nőtt. : ) 9 hónap eltelte után már sikerült elérnem
azt, magamat adjam, ne érdekeljen mások véleménye, egyrészt mert ezekkel az
emberekkel szinte száz százalék, hogy soha többet nem találkozok, így minden
félelem nélkül mentem a színpadra, hogy elénekeljem Beyoncé Ave Maria-ját. Én
nagyon jól éreztem magam, persze nem volt tökéletes a dal…de itt most tényleg
nem ez a lényeg, hiszen senki nem volt professzionális előadó. A végén mindenki
megkapta a kis díját, ami egy makett Carnival Dream. :D
Sajnos ebben a hónapban elért az első negatív elbírálás
is engem, hiszen nem lehet minden tökéletes ugyebár…a próbálkozásaim és
erőlködéseim ellenére is többszörösen elkéstem reggelente a munkából. Megkaptam
hát az első ( és remélhetőleg utolsó) bad
performance –t, és azzal ijesztgettek, hogyha még egyszer elkésem, akkor
warning-ot kapok, amiből ha három összegyűl, akkor hazaküldenek. Abból a
szempontból nem jó, hogy ez most bele fog kerülni a hajós mappámba, és ez is
befolyásolja a jövőbeli döntéseimet, amúgy nem túlságosan hatott meg a dolog,
már csak azért sem, mert megmondtam szépen és nyíltan a főnöknek, aki
érdeklődött, hogy mégis miért történik ez, hogy talán mert már 8-9 hónapja
egyhuzamban dolgozom, és mert a beosztás is váltakozik, arról nem is beszélve,
hogy eddig a maximális energiámmal próbáltam minden nap dolgozni. Csak hogy jól
érzékeltessem a dolgot: van egy vonalas telefonos ébresztőm, vettem külön ebből
a célból egy vekkert, és még a telefonomat is beállítom 3szoros szundis
ébresztésre, sőőőt, most már amiben a legjobban bízom, az Vero, a szlovák
barátnőm hívása akivel ugyan az általában a beosztásunk. Volt arra példa, hogy
még ezekre sem keltem fel, és elkéstem…vagy ha felkeltem is, félálomban voltam
és akaratom ellenére visszaaludtam. Nem tudom mi ez, egy biztos…ez már nem
normális. Szóval…... Ha hazamegyek, legalább egy hétig aludni fogok. ( …meg persze főzni és takarítani bátyám
szerint, aki még nem tudja, hogy arról csak álmodozhat, hogy én takarítani
fogok, de a főzésben természetesen benne vagyok
XD ). Na de csak hogy picit enyhítsek az ijedtségen, azóta jól tartom
magam, betartom a mindennapi 6 óra alvást szigorúan, ha megszakítva is. Csak a
helyzet az, hogy most meg pont e miatt a félelmem miatt nem tudok rendesen,
nyugodtan aludni, rémálmok gyötörnek és rendszeresen felriadok, hogy elkéstem,
akár fél kettőkor is az éjszaka közepén…ilyeneken én már csak egy jót kacagok,
de van, hogy holtkóros tüneteket mutatok, Évi szokott mesélni vicces dolgokat,
mindig másnap, persze én egyre sem emlékszem általában.
Ezen a héten először kitört a hajón egy elég
komoly járvány, az ú.n. Acute
Gastroenteritis, ami egy gyakori betegség leginkább az utazók között.
Nagyon gyorsan terjed, éppen ezért nagyon nehéz is volt megfékezni. Egy
biztos….ezen a héten a hajón minden egyes személyzeti tag kétszer annyit és
olyan keményen kellett, hogy dolgozzon és dolgozott is. Fertőtlenítés volt az
elsődleges intézkedés minden részlegen tudatos rendszerességgel, valamint naponta
többszöri alkalommal figyelmeztették a vendégeket a folyamatos 20 másodperces kézmosásra.
A hét vége felé a betegek száma elérte majdnem a 70-et, a személyzeti
vírusosoké pedig a 10-et… 100 beteg fő esetén a hajót a megállás veszélye
fenyegeti…szerencsére ez nem következett be végül szombaton, amikor vége lett a
cruise-nak, viszont hatalmas volt a felfordulás. Mielőtt a következő
vendégsereg felszállt volna a hajóra, jött a U.S.P.H. aki teljes körű
ellenőrzést végzett a hajón, éppen ezért később indultunk aznap, arról nem is
beszélve, hogy rengetegen pluszóráztak, szünet nélkül egyhuzamban dolgoztak
10-12 órát. (Csak mellékesen megjegyzem, ezt megfizetni vagy visszaadni nem
fogja a cég soha….megköszönni azért megköszönik, James a Cruise Director a
hangosbemondón keresztül hálálkodik a Carnival Dream csapat tagjainak a kemény
munkájukért ) Ha egy személyzeti tag
elkap bármiféle vírust, G.I.-os lesz, akkor 1 órán belül az első tünet után
jelentenie kell azt a főnökének, ha nem teszi, büntetésképpen haza is
küldhetik. Elég komolyan veszik, hiszen az is…..Ezekkel a könnyebben kezelhető
betegségekkel el tudnak bánni, de mondjuk egy hát sérüléssel, hát fájással,
például amihez szükség lenne röntgen képre, nem tudnak mit kezdeni. És ez elég
szomorú, hiszen a nélkül hiába írnak fel gyógyszereket, ha nem látják
mire…Évinek sajnos most van egy komolyabb hátfájása, torokfájással-köhögéssel,
hangszálgyulladással indult, de most már
napok óta medical off-os, nem dolgozik. A doki majdnem kiesett a székből amikor
megtudta, mióta van a hajón, és hogy mivel fizikai munkát végez, súlyos
tálcákat cipel, ez még inkább esélyt ad a szervezet legyengülésére és indokot a
hátfájásra. Kevesebb mint 2 hete van, de benne van a pakliban, hogy hazaküldik
előbb, mivel ha nem javul, nem tarthatják a fedélzeten.......remélem nem fog
megtörténni!
Hogy hogyan telt a karácsony? Féltem tőle,
egész decemberben végig. Nem tudtam elképzelni milyen lesz, hogy fogjuk
átvészelni, kibírni, a munkára koncentrálni, ami már lassan annyira unalmassá
válik, mint még talán semmi eddigi életemben. Egészen 24-éig nem is akartam rá
gondolni, nem is akartam vele foglalkozni, próbáltam elterelni a gondolatomat,
hogy eljön az a nap ami talán az egyik legszebb szokott lenni az évben, az
otthoni környezetben. De itt? Se Adventi koszorú, se hó, se hideg, se roráték,
se karácsonyi dalok, se készülődés, se mézeskalács, se Ó gyönyörű szép…., se pásztorjáték, angyalkák se, sőt igazi az az
illatos karácsonyfa se……..nagyon hiányzott mindez, de az itteni meleg,
pálmafák, gagyi amcsi Christmas dalok a rádióból, Santa Claus, az unalmas
amerikaiak ( már bocsánat), a giccses díszek, meg a munka (semmi extra OFF
ajándékba) szerencsére nem hozták meg azt az igazi otthoni karácsonyi
hangulatot, amit gyerekkoromban mindig úgy vártam és megéltem. Mindennek
ellenére, 24-én mégis vidáman keltem, és ez az érzés egész napomon uralkodott
rajtam. Nem hagytam, hogy bárki vagy bármi elvegye tőlem azt a boldogságot,
örömöt, ami miatt igazából a Karácsonyt ünnepeljük. Tudjátok még mi a legszebb
az egészben? Megtapasztalni a különbséget és átélni azokat a plusz dolgokat,
amivel mi otthon a Karácsonyt, mint az egyik legszebb ünnepet sokkal
meghittebbé tesszük. Erre nagyon büszkék lehetünk! Majdnem az egész napot végig mosolyogtam,
végig énekeltem, rendelések kézbesítése közben, az esti lidos műszakom közben
is, már többen meg is kérdezték, hogy miért vagyok ennyire boldog. Hát mert
KARÁCSONY vaaan! Eddig még talán nem is tűnt fel soha ennyire, hogy mennyire
meg tudja egy ember változtatni a másik ember pillanatnyi hangulatát csak
azzal, ha őszintén rámosolyog. Mogorva, unott, elkeseredett arcokkal
találkoztam aznap (persze ez sajnos nem csak arra a napra volt jellemző),
szembe jöttek velem, én meg egy egyszerű ártatlan, eleven mosollyal az ő
arcukra is vidámságot csaltam és boldogságot, meg talán a kisugárzásomba is
volt valami pozitív, mert ez a hangulat a környezetemre ráragadt. Ez volt nekem
az igazi karácsonyi ajándékom a munkatársaim felé. Az esti órákban amikor
végeztünk, az egyik főnökünk rendezett a mi kis bisztro és szoba szerviz
csapatunknak egy közös karácsonyozást, ahol ehettünk, ihattunk, ünnepelhettünk,
felhőtlenül kacaghattunk, képeket készíthettünk, egyszóval családiasabb
környezetet varázsoltunk az egyébként néha ijesztően megvadult légkörbe. Ezt
követte a hírhedt CHRISTMAS WHITE PARTY amihez meg mondom őszintén sok kedvem
nem volt, nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy hogyan lehet a
Szentestét egy szokványos bulival ünnepelni. De mivel nem szerettem volna
egyedül a szobában ülni, meg még a hangulatom is megjött akkorra, hát én is
részt vettem. Ezt követő nap, így négyen magyar lányok, megünnepeltük
családiasabban a karácsonyt, megleptük egymást apróságokkal, és koccintottunk
Krisztus születésére. Szent Miklós ünnepe is hasonlóképpen telt. : )
A szilveszteri mulatság egy élmény volt! Este
11-kor végezhettünk is, ahogy szoktunk, ( szerencsések voltunk, sokaknak
dolgozniuk kellett, a pezsgőosztó csapatba voltak beosztva) volt egy fél
órácskánk átöltözni, aztán mentünk is fel a hajó 10. emeletére, ahol a
vendégekkel együtt köszönthettük a 2014-es évet. Tömve volt a hajó teteje
személyzettel és utasokkal, mindenki vidám volt, a zene szólt, és a
visszaszámlálás idejére majd nem mindenkinek jutott pezsgő a kezébe, amivel
koccinthattunk! Egyszer fogott el egy furcsa érzés, amikor meghallottam az
amerikai himnuszt…igazán hiányzott a magyar himnuszunk így év elején. Ezt
követte egy szuper reggelig tartó buli…és ezt pedig 4 óra meló, majd kb 5 óra
alvás aztán ismét meló. És már itt is vagyunk januárban….amihez mindig is úgy
álltam hozzá, hogy azt már nem számolom, hiszen csak pár nap….na még azért 3
hét, ami elég lassan indul el.
DE! Megvettem a bőröndömet, úgyhogy már ez sem
akadály!
Hadd kívánjam Minannyiótoknak:
Bízd
Újra
Életed
Krisztusra !!!
Sikerekben, boldogságban, élményekben,
szeretetben legyen gazdag a 2014-es esztendő! Kívánom még, hogy mindenki
megtalálja a helyét és szerepét az életében! Mindenkinek egy utolsó hatalmas
virtuális ölelést küldök, még azért egyszer jelentkezni fogok hazautazásom
előtt. Hiányoztok már rendkívül!
Na ciao ciao!
Egyik Buczkó a sok közül : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése