Translate

2013. október 12., szombat

Nagy fordulat ...

Hello szia szevasztok!!!
Telik múlik az idő……eljött a 6. PIPA ideje is….el sem hiszem, számomra tényleg nehezen felfogható….összesen ez pontosan 28 hét = 196 nap = 1960 óra munkát jelent…..EGYHUZAMBAN….minden egyéb betegség, sérülés, szünet, figyelmeztetés, szabálysértés nélkül.

 Egy napot nem hagytam még ki, és ezt a folyamatot hazamenetelemig nem is szeretném megszakítani.
A pozícióm előrejutásában is egyre jobban haladok, úgy néz ki, jövő héttől  befejeződik a room service-s karrierem és az ú.n. LIDO étteremben fogok dolgozni majd, ami annak ellenére, hogy mint egy visszaesés a munkakört tekintve, a carnival létrán felfele haladást jelent. Azért  visszaesés, mert a feladatunk főként a koszos tálcák szedése és letakarítása több órán keresztül….ami azt jelenti, hogy nem csak hogy sokkal kevesebbet tudunk beszélni a vendégekkel, még zsebpénzt sem kapunk, ami, valljuk be elég pozitív hajtóerő volt számunkra. Egyetlen előnye van ennek az ú.n. bisztro team-es munkakörnek. A idő beosztás itt a legeslegjobb, legemberibb. Van egy reggeli időszak, kb 6-10-ig, ezután egy szünet és kezdés újra délután 4-30-tól este 11-ig. Van egy szabad esténk, tudunk aludni normális időben és ki is tudunk menni mindenhol napközben. Ebből a szempontból tehát ez megnyerő. Meg jól jön a változás, arról nem is beszélve, hogy a mi kis szuper csapatunk nagyrésze már bisztrós, mi Évivel vagyunk már csak room-service-ben, de reméljük ez a mostani héttől megvátozik.

Ami a változásokat jelenti, egy hihetetlenül csodálatos, értékekben felbecsülhetetlen szellemi kitüntetést kaptam a főnökeimtől két nappal ezelőtt. Cristian az Ass. Matre D’-nk hivott, épp a szobámban ültem szüneten, hogy azonnal menjek a Matre D’ irodába, mert a Matre D’ hivat, még azt is hozzátette, valami warning-ot akar adni (figyelmeztetést) ugyhogy gyorsan menjek. Különleges érzésekkel futottam az irodába, hiszen Cristiantól már rég szidást kaptam volna, ha valami olyat tettem, amiért warning jár, ezért nem nagyon hittem el ezt, de nem értettem, hogy akkor miért hívathat. Mr. Shain, a Matre D’ rögtön egy széles mosollyal és egy foglalj helyettel köszöntött, majd nem habozva tovább közölte, hogy szeretne átadni egy GOOD PERFORMANCE oklevelet, mert….és felolvasta az összes pozitív dolgot, ami a papíron fogalmazódott meg. (Ez olyan értékelés, mint mondjuk egy piros pont az iskolában, azzal a különbséggel, hogy ebből nem kel összegyűjteni 10-et, hogy látványos legyen az eredménye, ebből elég akár egy is, ami hamar változásokat hozhat….)   Én alig akartam elhinni, ahogy ott ültem. Olyan boldog voltam, hogy alig tudtam visszatartani az örömkönnyeimet. Kért tőlem egy aláírást, meg dátumot, meg egy komment írást….azzal elidőztem picit, szerettem volna többet írni, nem csak 3 sort, de nem volt több hely, meg ideje sem az irodában jelen lévőknek. Mindezek után természetesen 100 ezer %-osan adtam bele minden apait anyait ahogy csak tudtam az esti melóba, ami most megváltozott erre a hétre, ugyan úgy room service, csak osztott műszak, délután 2-től éjjel 2-ig. Nehéz volt az átállás, picit most le is gyengült a szervezetem, de hamar rendbe jövök majd.

Ez a szeptemberi időszak volt a kezdete az orkán erejű viharoknak zivataroknak. A hajó is rendesen mozgolódott nap mint nap. Vicces volt a látvány, ahogy mentünk a folyosókon is mindenki ugyan abba az irányba dölöngélve ment. Egyszer pedig, egy reggei időszakban, úgy megdőlt a hajó, hogy a room szervizben a tányérok, amik a pultra voltak téve, megindultak, és egy oszlop le is esett és összetört, minden fiók kinyílt az irodában és a trolik is amiken a fedőket, tányérokat, tálcákat szállítjuk ide-oda gurultak, gátolva a vészkijáratokat-bejáratokat….és ez még csak egy kis dőlés volt…

Ezen a héten történt egy nem szokványos orvosi vészhelyzet. Egy vendég összeesett és elájult még a hét elején, amikor éppen Nassaut már elhagytuk egy ideje…este volt már, késő, egy helikopter sem tudott Nassauból érte jönni, ezért vissza kellett fordulnunk, hogy hamar kórházba kerüljön, mert sajnos haldoklott. Aznap éjjel ismételten Nassauban kötöttünk ki, de rögtön fordultunk is vissza a menetirányba. Ezt a napot egy kikötő nélküli nap követte, azaz egy see-day, de még így sem tudtuk behozni a lemaradást, hogy maximális gyorsasággal mentünk, ezért a 3. Napon, San Juan-ba csak késő délután érkeztünk meg, és ott maradtunk éjfélig. A másik két napon időben érkeztünk már a kikötőkbe, és végül a mai nap a fő kikötőbe Port Canaveralba. Hihetetlen hogy mik történhetnek egy ilyen nyaralás során egyes vendégekkel, hiszen mégis nyaralásról beszélünk, ahol minden lépésüket figyeljük, mindent megadunk nekik amit csak szeretnének, de még így is akadnak tarka esetek. Vannak agresszívabb vendégek is, múltkor például egy rendelést vittem ki az egyik első emeletes szobába, ahol közvetlen a szoba ajtaja előtt a security emberei felváltva őrködtek a kabin előtt, ugyanis kiderült, hogy ez a kedves vendég nagyon sokat ivott és  fenyegetett, hogy öngyilkos lesz. Mondanom sem kell, hogy a security-s nem engedte nekem, hogy a fém villát és kést beadjam, ki kellett cserélnem műanyagra…..ez a kedves vendég természetesen hogy még tarkítsa a helyzetet, amikor ajtót nyitott, csak a narancslevet kérte…..Itt is akadnak furcsa emberek az biztos.

Egy jó pár héttel, talán hónappal ezelőtt, csőtörés bontotta meg a rendet a mi lenti kabinunk közelében. Én még fenn dolgoztam a room servicbe, amikor kérdezte az egyik srác, hogy a mi szobánk is beázott? Mert hogy rengeteg kabin úszott a vízben. Első dolgom az volt, hogy futottam le, de nem kellett sokáig mennem, észrevehető volt a baj, már a folyosónk is tiszta víz volt, és hát a szobánkban is állt a víz. Szerencsénkre nagyobb kár nem ért minket, mivel többnyire rendben volt a szobánk, és nem is a legelázottabb szobát mondhattuk magunknak, hiszen valahol még a matrac is elázott, amit ki kellett később szárítaniuk…..még a laptopom is megúszta, pedig az is a földön volt…..elég ijesztő volt a látvány, pedig ez csak egy kis csőtörés….

Na azért jó  dolog is történt velünk, egyik csodaszép St. Thomas-os napon fogtuk magunkat, Tomi, Yonko (egy másik báros srác) meg én és elmentünk jetski-zni. Aki már jetskizett, tudja milyen élvezetes, engem annyira boldoggá tett! Lehet azért, mert nincs még jogsim, és élveztem a száguldást, de több is volt azért ennél. A hullámok ahogy dobáltak minket, a víz ahogy fröcskölt ránk (JA! Ha valaki megy jetskivel bárhova, alapfelszerelés a napszemcsi is, anélkül lehetetlen) hihetetlen egy élmény…….

 A legeslegnagyobb fordulatot jelentette számomra az a tény, hogy mint kiderült, nem ünnepelhetjük otthon a Karácsonyt, mivel a sign off-os dátumunkat áttették december 7-ről, január 18-ra…..ettől már tartottam eddig is, de többen megnyugtattak, vagyis próbáltak megnyugtatni, hogy lehet kérvényezni a hazamenetel idejét, ha letelik a 8 hónap. Természetesen ahogy már eddig is közölte velem a Food Manager, semmit nem adhatunk be, semmi féle igényt, mert első szerződés… Így még ha le is jár a kötelező 8 hónap, a szerződésünkben az áll, hogy 10 hónapig dolgoztathatnak egyhuzamban, és ezt ahogy látjátok, ki is használják…. Karácsonyra kell nekik a munkaerő, mert az a leghúzósabb hónap, és újakat sem nagyon hívnak, mert az még plusz erőfeszítés. Így ami minket illet, biztosan bekerülünk majd hamarosan a dining room-ba is dolgozni…hát mit is mondjak, még nem fogtam fel igazán, most már nem vagyok annyira pozitív, eddig láttam a végét, most megint nagyon messze van, egész pontosan még 14 hét, ami összesen 9 hónap és 2 hetet jelent. Egyrészről hatalmas megtiszteltetés, amit tegnap előtt az Matre D’-től kaptam, a tegnapi nap pedig a food managertől, az az a fő főnökünktől (hiszen ő is megdicsért minket Évivel, egész pontosan azt mondta, hogy egészen idáig ebben a hat hónapban nem csalódott bennünk és egyre jobb a teljesítésünk, és mellékesen még megjegyezte, hogy minket Hostess-ként tudna elképzelni a következő szerződésben, a hostessek azok, akik a vendégeket az asztalokhoz kísérik a dining roomban). A dicséretük hallatán végre valamit éreztem, hogy el kellett jönnöm, ki kellett próbálnom, de az az igazság, nem terveztem itt karácsonyozni, nem az én világom, biztos nehéz lesz nagyon. Meg amitől félek az a kimerültség….hogy az a kis elem bennem az egyszer csak kipurcan, lemerül, hiszen nem duracell XD és nem bírja majd tovább. Az biztos, hogy ez embertelen, nem normális, de mint mindig Évi segít nekem abban, hogy mindennek a pozitív oldalát kell nézni, és ez megint egy újabb kihívás lesz, egy óriási kihívás, de amíg együtt vagyunk, tudom, hogy meg fogunk tudni vele birkózni.

Ti Mindannyian otthonról már annyi energiát adtok, hogy nem tudom, hogy tudnám mindezt egyszer meghálálni…..

Remélem mindenki szuperül van, ha bármi további kérdéseitek vannak, csak írjatok nyugodtan, szívesen válaszolok, ahogy az időm engedi.

Győnyörűszép ŐSZT, gyűjtsétek a falevelet, menjetek el Ómassára, csapjatok esti kártya/társosjáték-partikat, menjetek el futni a töltésre/Tisza/Duna partra, látogassátok meg a Budai várat…..helyettem is!!!!!!

Pusszantás, majd jelentkezem megint hamarosan! ;)