Translate

2013. június 11., kedd


Halihóóó BlogOlvasóó!

Röstellem késői jelentkezésem, de ne izguljatok! Nem vesztem el! A hajó is él és virul, szeli a hullámokat kitartóan. Éppen tegnap este jártam az open deck-en, éppen egy hatalmas viharba keveredtünk, az óceán pusztító energiájával csapkodta a hajó orrát és a szél akkora volt, hogy majdnem elvitt minket magával…..eszméletlen érzés fogott el, leírhatatlan…egy piciny félelem sem fogott el engem, inkább megnyugvás, a természet hatalma előtti hódoltság érzete. Mindenesetre a bizalmat és a hitünket nem veszthetjük el soha, ez a mi várunk.

Hihetetlen, hogy mennyit változik az ember a fedélzeten. Olyan dolgokat leszünk képesek megoldani, amikről azt hittük eddig, képtelenek vagyunk rá. Mindent meg kell oldanunk, amit ránk bíznak, éppen ezért, nincs olyan, hogy majd a másik elvégzi. Nap mint nap elgondolkodok, mennyi mindent tettem ma az emberek boldogságáért, miben voltam szuperman, miben picit lassabb, miben kell még javulnom, okosodnom, és a legfontosabb, hogy hogy viselkedtem a kollegáimmal.

Sokan kérdezték már tőlem, hogyan lehet kibírni ezt a sok munkát. Erre a tökéletes válasz már megfogalmazódott bennem, kellett hozzá ez a két hónap. Ez a hajós élet, tényleg egy teljesen más világ. Nem úgy kell elképzelni, mint otthon, hogy elmegyek a munkába, aztán hazamegyek és vár a család, az igazi valódi élet. Itt a munka az életünk. És ha képesek vagyunk arra, hogy azt valójában egy időtöltésnek fogjuk fel, ne munkának, és tudjuk hogyan élvezni, akkor ki lehet bírni ezt a 8 hónapot. (én mondjuk már mennék haza de csak mert nagyon hiányzik mindenki : D )  Az igaz, hogy a magánéletünk picit háttérbe szorult, és azzal is egyet értek, hogy ez nem lehet egy életcél. De nagyon- nagyon sokat lehet tanulni minden szempontból.

A napokban jártunk többször is a fedélzeten uniformisban, ugyanis csak abban lehet a vendégtérben járkálni. A mai nap viszont ki lehetett próbálni a felső csúszdát 12.00-14.00-ig, így Tomival az egyik jófej magyar báros sráccal éltünk is a lehetőséggel. Egyre inkább kezdjük felfedezi a hajó kisebb-nagyobb zegét zugát, mondjuk örülni fogok ha a 8 hónap végére tényleg megismerem a mi kis DREAM-ünket. A 0. Decket már szuperül ismerjük, az a mi szintünk. Mint ahogy már talán írtam korábban, itt található minden ami számunkra fontos. Az egyes előkészítő helyektől kezdve a hűtők, raktárok, irodák, elektronikus központok, stb…. múltkor a jégszobrásszal találkoztam, éppen egy esküvőre faragott egy hatalmas jégszobrot, azelőtt, pedig egy kedves olasz officer engedte meg, hogy betekintsek az műszaki központba. Ami még jellemzője a Deck Zero-nak, hogy akármikor végigsétálok, vagy trolit viszek, vagy a room service-be megyek, vagy valahova fel, mindenki mosolyog, köszön mindenkinek. Ismerős arcok tömkelege, segítő kezek még többje, olyan picit mint egy több dimenziós híd. Rengetegféle nemzet, különféle uniformisok, vagy civil ruhák, estélyik (akik épp a crew bárba tartanak, ami szintén a deck 0-n van) valamint különböző munkaidő beosztások. Van aki nappal alszik, este dolgozik. Szóóval, egy biztos. Nincs olyan kis zug a hajón, ahol az ember egy pici csöndre találna, csak a kis kabinka és az ágyikónk, amit mi mostanában előszeretettel igénybe veszünk napi több alkalommal. A fáradtság az már egy általános normális érzés, tudom ez csak itt mondható így ki, de lehetetlen kipihenni teljesen magam.
A napokban kaptunk értesítést egy restaurant service-s meeting alkalmával a fizetésváltozásról. (Ez most leginkább azoknak érdekes, akik kérdeztek tőlem információkat.) MOST figyeljetek! A cég, fizeti az oda és hazarepülőt, 2 bőrönddel, plusz csomag önköltség természetesen, viszont a fix fizetést 50 dollárral csökkentették. Kiszámolva még mindig jobban jövünk ki így ass waiter-ként is. A háttérben meg nem tudhatjuk mi áll, a lényeg, a 800 dolláros hazautamat és a szállodát, ha szükséges Orlandoban vagy Miamiban, fizetik. : D


Nem is olyan régen 1 éves lett a Carnival Value a hajónkon, ennek alkalmával rendeztek egy csodás partyt a dolgozók részére a Caliente discoban, az egyik vendégek részére fenntartott szórakozóhelyen az 5. Decken. Fergeteges buli volt, szuper hangulattal fűszerezve.Természetesen a party sorozat pár nap után folytatódott, nem máshol, mint a mi kis pici kabinunkban. Ahol összesen a végén 14-en gyűltünk össze. Szerencsére megúsztuk egy figyelmeztetéssel, nem kaptunk warning-ot. Egy biztos….kabinbulik kilőve.

Mostanra már én lettem hivatalosan is a helyettes felszolgáló a kapitánynál, ma is ott dolgoztam ebédkor. Antonio Masatti az új kapitányunk, teljesen más karakter mint Massimo Marino. Nem szeretném most jellemezni, elég legyen annyi, hogy sokkal de sokkal jobban szerettük Massimot.
El sem lehet képzelni, de tényleg néha kegyetlen harcok folynak a mosiban a tányérokért, eszközökért, vizeskancsókért, tálcákért….ha nem vagy szemfüles, akkor igencsak vár rád néhány plusz út a main gallery-re vagy a room service-be, hogy összegyűjtsd mindezt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kiviszünk 14 BB tányért (Bread & Butter) elmosni, egyet fordulunk, és már nyoma veszett. Aztán nyomozhatjuk, ki vitte el, és rákényszerülünk sokszor, hogy mi is „lopjunk”, hiszen minden reggel jön a Matre D’ ellenőrizni, és nem túl jó, ha nincsenek fel set up-olva az asztalok. A szakácsokkal is megvívjuk mi a kis harcunk, ami nem egyszerű, de én már kitanultam a taktikát, hogyan kerüljem el az elmérgesedő helyzeteket. Első lépésként nagyon jóba lettem a főszakáccsal Roy-val, aki egy szuper ember, úgy néz ki mint egy nagy barna medve :D, de nagyon bírom.

Pár nappal ezelőtt, meg kellett változtatnunk picit a megszokott irányt, mivel egy kis csónak bajba keveredett a nagy viharos óceánon, és szóltak a központból, hogy mennünk kell a segítségükre, mivel mi voltunk a legközelebb hozzájuk. Maximumra állították a hajó sebességét is, és a mentést majdnem az egész hajó vendégei és személyzete végig izgulta együtt. A lebonyolítását az egésznek az officerek végezték, így akkor pont nem volt semmi dolgunk, mivel minden vendégünk dolgozott, így én is gyorsan fellifteztem a 4.re, és láttam a csónakot. Végre egy kis izgalom! : D

Most ennyire futotta az energiám, de jelentkezem még hamarosan. 6-án telt le a második hónapom is itt a fedélzeten. Már csak 6-szor 30nap. Ti is érzitek, mennyire repül az idő??? Mindjárt itt a december. :D :D Nagyon remélem, hogy otthon minden a legnagyobb rendben és hogy kitört a nyár végre lassan.  

Millioó Puszi Nektek, hamarosan akkor újra itt. 
Vigyázzatok nagyon magatokra!