Translate

2013. december 11., szerda

Már december van, vagy mi??? :O

Szevasztok BLOGmolyok!!!

Megint megcsúsztam egy kicsit az időzítéssel, mentségemre szolgáljon az a fizikai, testi, lelki fáradtság, ami erősen úrrá veszi lassan a szervezetemet…. Ennek ellenére még mindig bírom valahogy, de minden nap egy kihívás már, hogy hogyan bírom ezt a kimerültséget eltüntetni. 8 hónapja már hogy felszálltam a Dream-re és útnak eredtem vele….temérdek kaland, élmény, nevetés, sírás, búcsúzás, elismerés, különleges élethelyzet, hiányérzet, barátok, partyk, nemzetek, kultúrák…..mind hozzájárultak a mostani nézeteim kialakításában. És még ha most hétvégén haza is mentem volna ( ahogy eredetileg volt írva), akkor is az életem egyik fontos időszakát jelentené, ami sok szempontból megvilágítást adott az élet bizonyos helyzeteiben és a világ felé irányuló hozzáállásomban.

Mi vagyunk az öreg rókák a fedélzeten, talán azt is mondhatom, mi vagyunk a legrégebb idő óta itt egyhuzamban. Ez jó érzés, ismered már a dolgokat, embereket, hogy mit lehet, mit nem, pont emiatt lehetőség van másokat felkarolni, az új éppen sign on-osokat eligazítani, tanácsokat adni, elvinni szép helyekre, egy kis lelket önteni beléjük, még annak ellenére is, hogy szíved szerint néha jól elvennéd a kedvét az egésztől. De az összefogás a legfontosabb és a támogatás.

Pár hónapja még nem tudtuk elképzelni, milyen lesz, ha már csak ketten maradunk a régi csapatból, és mindenki elmegy…..na hát a Gondoskodónk nem hagyja, hogy egyedül érezzük magunkat. Természetesen nagyon hiányoljuk a régi itteni jó arcokat mellőlünk, akik helyett nemrég érkezett Niki és Ani, két ugyan olyan jó arc magyar maffia tag. Rendkívül örülünk nekik, már csak azért is, mert meghozták közénk újra azt a kezdő lendületes érzést, lelkesedést minden felé….és ez csak pozitívan hatott. Mindenben benne vannak, mindenre foghatók, rengeteg az energiájuk (MÉG!!! :D )  és karácsonyra is húztunk, így még szebb lesz az itteni kis szerény melós ünnepünk.

Ami a pozíciómat illeti, még mindig a Lido-ban dolgozom, ugyan abban, mint eddig, és ami azt illeti, nem is szeretnék ezen változtatni hazamenetelemig. De persze sajnos nem én döntök. A dining room borzalmas, és nem nekem való, nem áll szándékomban ott dolgozni kevesebb fizuért, szabadidőért és sokkal több melóért. Anthonynak, a Lido-s főnökünknek már említettem szándékaim, valamint hogy próbáljon harcolni mellettem, ha esetleg olyan vérmes ötletük támadna a vezetőségnek, hogy a dining room csapatába akarnának beosztani, mint A kezdő béna….

A főnökeim szerint nagyon jó menedzsment készségeim vannak, méghozzá olyannyira kitartanak emellett , hogy be is ajánlottak a Food Managerhez egy beszélgetésre. Nem tudtam igazán az elején mire megy ki ez az egész, de mint kiderült a felvilágosítás után, amit kaptam hogy konkrétan egy Assistant Food Manager pozícióra ajánlanak engem, és ebben a főfőnök a food menedzser tud papír ügyileg segíteni. A kisebb pozíciójú főnökeim szerint meg vannak a képességeim rá, a f.m. meg megtudakolta a végzettségemet ami szerint  még alkalmas is lennék rá. Úgy kell elképzelni ezt a pozíciót, mint a nagyfőnök asszisztense, de nem egy irodai ülős munkáról van szó, persze az is van benne. Ehhez egy hosszabb, hónapokik tartó traininges időszakon kellene részt vennem a következő szerződésben ami után ha megkapom az előléptetést hivatalosan is Assistant Food Operation Manager lennék ráadásul még sokszorossá növekedne az akkori fizum is. Nagyon csábító ajánlatot kaptam, amihez már csak a papírmunkát kell elvégezni, mind pénzügyileg is sokkal jobban megérné de leginkább a jövőbeli tervemre való tekintettel nagyon előnyös pozíció. Idővel majd kialakul a döntésem, most még teljesen 50 -50 % -ban állok mellette és ellene. Mindenesetre egy nagy elismerésként éltem meg ezt is, ami egy újabb kis pozitív sugarat csalt a napjaimba.

Az már kevésbé, hogy a legelső beszélgetésemkor az F&B Managerrel kiderült, hogy még egy csodás héttel meghosszabbították a szerződésem, így csak január 25-én megyek haza, ami egy hét híján 10 hónapot jelent. Már a csak a tudat is lefárasztott még jobban, nagyon bele éltem magam már a 18-ba, de nincs mit tenni, sajnos megtehetik, „játszadozhatnak, tologathatják ide oda kedvükre” a sign off-on-os dátumunkat. Ez azt jelenti hogy még 6 hét…..már visszaszámolok….de nem gondolok még a karácsonyi időszakra…próbálom mindig a figyelmemet is elterelni,ami picit nehéz amikor ünnepi zene szól már mindenhol és az üzletekben is és a partokon is ott vannak a jelek. Benne van a levegőben…..de mégsem úgy….

Több mint egy hónapja már, hogy megkaptam a hónap dolgozója jelölést, vele együtt a 24 óra OFF.ot. Hát mint ne mondjak, egy részről meg sem lehetett érezni, más részről pedig érdekes volt újra dolgozni menni 24 óra nem melózás után. A részünkre rendezett esti aperitivon lehetőségünk volt együtt ünnepelni egymást mi jelöltek az összes vezető személlyel, kezdve a kapitánytól a biztonsági hivatalnokig. Amikor megérkeztünk a Song Barba ahol tartották ezt az eseményt, minden fehér ruhás egy sorfalat állva végig üdvözöltek egyesével bennünket, ki kezet rázva ki megölelve köszöntött minket jelölteket. Készültek fotók is rólunk, egy csodálatos büfé tárult elénk, és a kifogyhatatlan italok sora, amit „kollegáink” lelkesen szolgáltak fel nekünk. Érdekes volt szokatlan érzés, nem dolgozni, kiszolgálva lenni, ünnepeltnek lenni. Még a híres show-ra is elmehettünk aznap este a színházterembe, ami egy hihetetlen élményt nyújtott nekünk. Látni azokat akikkel nap mint nap találkozol a folyosón, a mosodában, a crew barban, a bulikon vagy akár az étkezőben dolgozni, nem egy szokványos érzés. Kaptunk engedélyt a vendég területen tartózkodásra is, természetesen egész este a csini ruha volt a feltétel mindehhez. Az esténket a vendégek Caliente disco-jában zárhattuk egy kis bulizással. : )

Mostanában végre újra elkezdtem sűrűbben használni a szaunát, és az edzőtermet, ahogy az energiám futja, van hogy esténként amikor 11-kor végzünk, gyorsan átöltözök és felszaladok még egy kis edzésre, egészen éjfélig, mert akkor bezárják sajnos. Próbálok odafigyelni az egészséges étkezésre is, ami nagyon nehéz már csak ha a munka beosztásunkat nézzük is, kezdve ott, hogy nincs időnk reggelizni. Egy igazán jót enni is már csak a portokban tudunk, annyira sablonosak már ezek a fedélzeti menük, nagyon vágyom már egy kis otthoni finom gulyásleves- banános nutellás palacsinta vagy borsós raguleves – dobálós túrós menüre…….de a paradicsomos húsgombóc is megtenné. : D Na jóóóó, itt most le is állok…………..

Megyek is aludni, van pár órácskám, és megint kezdek, legyetek jók, ha tudtok ;) Értékes várakozást, lélekben teljes készülődést kívánok Mindenkinek, és a Legmeghittebb Karácsonyt a szeretteitekkel együtt! Főzzetek sok sok forral bort, az adventi vásárba is menjetek el helyettem és tegyetek minden nap valami jót valakivel, hogy felhajthassatok egy háromszöget az angyalkátokon. : )  

Ha bárkinek van ideje küldhet nekem adventi-karácsonyi olvasnivalót, nagyon jól jönne most! Ha már a nincs elég jó netem ahhoz, hogy letöltsem, a Reszkessetek betörők összes részét! : (   Köszönööööm T.SZ. Banyám az e-mailed!


Ölelés, puszik, vigyázzatok, már csak hetek kérdése és találkozunk! : D 

Brenda : )